A korona-időszámítás aktuális kérdései – Szabad interakciós beszélgetések háziorvosokkal (részlet a cikkből)

SZEMÉLYKÖZPONTÚ SZEMLÉLETTEL

 A COVID-tapasztalatok egyik lényeges felismerése, amely mára már nem lehet kérdés: a pszichoszomatika az orvoslás jövője. Ez azt jelenti, hogy a többdimenzionális orvostudomány folyamatosan továbbfejlődött abban a szemléletében is, hogy jó gyógyítóról akkor beszélünk, ha az embert egészlegesen vizsgálja és gyógyítja. Tapasztalati úton azért érdekes a kérdéssel foglalkozni, hogy lássuk: hogyan is bánunk az alternatív és komplementer szemlélettel a hétköznapi gyakorlatban? Hogy van ez COVID után a lelkigondozás terén? Az orvostudomány által sugalmazott biztonság sokféle megközelítés felől vitatott. Az orvosoktól például gyakran hallani, hogy: „nem bírjuk tovább”, ugyanakkor azt is, hogy: „mi vagyunk az egyedüliek”, „mi vagyunk felhatalmazva erre” stb. Tegyük fel magunknak a kérdést: segít ez a szemlélet? Nem. Sok esetben nem segít, hanem mondjuk ki: árt. Nemcsak most, hanem generációkon átívelően. Azért gondolom így, mert egyoldalúságot üzen, amely csak a járványt látja és kezeli. A beteget vagy rászorultat nem. Úgy vélem, hogy ennek a típusú gyógyításnak pszichológiai és a szociális része át van itatva paradoxonokkal, amelyeket nem lehet már egyszerűen kiírni a rendszerből. Kezeléseket, amelyeket bevetnek pl. az onkológiában, körültekintően lenne érdemes bevezetni, amely azt jelenti, hogy nem az egyetlen járható útként kijelölni, hanem egy személyközpontú szemlélettel társítva. Ritka kincs, ha a gyógyító nyíltan viszonyul a beteg szubjektív tapasztalatához. Tudjuk, hogy a terápiában is ennek a szubjektív oldalnak a kezelése a fő tényező. Sajnos, a leértékelés mindenhol a világon, minden kezelésben csalódást okoz a betegnek. Ha a beteg leértékelődik azáltal, hogy nem kap megfelelő figyelmet az orvostól, szorongani kezd, állapota gyorsabban romlik, ennélfogva gyorsabban fog meghalni. Ez az immunszupresszív hatás: a lehangoltság érzése és a depresszió állapota, változás nélkül, ebből a személytelen érzésből fog tovább táplálkozni.

(Orvosok Lapja, 2022.)