IBF Nemzetközi Bálint Konferencia 2016, Varsó

IBF Nemzetközi Bálint Konferencia 2016, Varsó

Magam nevében nyilatkozva, az örömteli várakozást követően idén vettem részt első alkalommal nemzetközi Bálint konferencián, amely most Varsóban került megrendezésre, a nemzetközi Társaság (IBF) szervezésében, Dobó Katalinnal. A konferencia témája hagyomány szerint a csoportvezetés volt, amelyet bővebben tárgyaltunk a tartalmazás, konfliktus és kreativitás fogalmak mentén.

A konferenciahelyszínt hamar megtaláltuk, ami közel volt a Chopin repülőtérhez és jó közlekedés mellett elsők között érkeztünk. Kati megtalálta az összefüggést a Chopin és a Liszt Ferenc repülőtér között, miszerint nemzetközi gyakorlat lehet, hogy a reptereket zeneszerzőkről nevezik el. A Best Western szállodalánc egyik konferencia szállodájában volt a helyszín, ahol a szakmai programok, a szállás valamint a diszkussziókkal egészséges módon fűszerezett közös programok történtek. A kávészünetek és a közös étkezések során több  alkalommal is szóba került Bálint Mihály szülőföldje, otthona, és a résztvevők nem mulasztották el megállapítani, milyen szerencsés Bálint szülőhazájából érkezni erre a konferenciára.

A  konferencia struktúráját tekintve workshop jelleggel működött, ahol négy csoportban elosztva vettünk részt. Fő témaként a csoportvezetés alapkérdései és dilemmái kerültek fókuszba. Minden egyes csoport a négy workshop alkalmával összegyűjtötte a csoport által nyert esszenciát.  A csoportvezetés szabályait külön figyelemmel tárgyaltuk, követve  a “különböző Bálint-kultúrák és különböző szabályok” kontextus  értelmezését. A négy workshop munkát előadások övezték, mindannyiszor felkeltve és ébren tartva a feszített munkatempóban olykor fáradó vagy kalandozó figyelmünket.

A plenáris előadást  “Containment, Conflict and Creativity” címmel Andrew Elder tartotta, aminek szövegét írásos formában is tudtuk követni.  Andrew Elder tiszteletben álló alakja a nemzetközi társaságnak. Előadását az előadóstílusához és témához illően a “Speak what we feel not what we ought to say” Shakespeare idézettel kezdte a Lear Királyból, amely egyaránt utalt a téma komplexitására és drámai mélységére.

A csoportmunkában alkalom nyílt a különböző vezetési stílusok megtapasztalására, hiszen a vezetőket és ko-vezetőket workshop- alkalmanként újraválsztottuk.  A csoportban két facilitátor kísérte figyelemmel a szakmai munkát. (Ez a struktúra nálunk, a mi hazai gyakorlatunkban is követhető.) Mind a négy csoport közös feladata volt, hogy kiválassza azokat a kérdéseket és dilemmákat, melyek a csoportmunkában a felszínre kerültek.  Ezeket a konferencia középső napján közösen, akvárium módszerben tárgyaltuk.

A mi csoportunkban mind háziorvosok voltak az esethozók. Témaként a továbbküldés problematikája (demenciával és agytumorral küzdő páciens a háziorvos és a neurológus között), a megörökölt pácienssel való munka nehézsége, a kulturális és vallási különbségek menekült családokat kezelve, és egy autizmusban szenvedő fiatal páciens különleges pszichés erőforrásokat igénylő esete került a középpontba. A négy esetből kettő érintette a burnout témát, ahol az esethozó az érzelmi megterhelés és kimerültség aspektusából vált számunkra még jelentősebbé, felismerve, hogy az érzelmi kimerültség a reménytelenség érzésének fokozódásához és a tehetetlenséghez vezethet. A négy esetet a pszichoterápiás kontextusból ismert “tánc” metafórával kapcsoltuk össze és arra jutottunk, hogy esettől és körülményeinktől függően, beleértve a különböző Bálint-kultúrák adta kereteket, különböző táncrendeket használunk az esetvezetések során. A csoportunkban esetenként újratárgyaltuk a szabályok tartását vagy az ezektől való eltérést, pl. a “push back” szabályt. Itt lényeges kérdésnek tartotta a csoport, hogy az esethozó a passziv fázisban hátra tolja a székét néhány cm-rel a körből, vagy maradjon bent a körben? Legyenek-e még megfigyelők kijelölve a csoporton belül vagy marad a két facilitátor, akik amúgy is stabil megfigyelő státuszt töltöttek be a csoportban. A szabályok különböző alkalmazása és az önmagában is gyorsan formálódó csoportfolyamatok dinamikailag erősen hatottak a csoportra. Ez egyéni szinten rám mindenképpen serkentőleg hatott, ami fokozatosan emelkedő figyelmi és aktivitás szintet jelentett és az esti társasági programokat követően könnyű elalvást eredményezett.

Nálunk mind a négy esetben valamilyen szinten megjelent az érzelmi távolság és fizikai dimenzió összekapcsolása, a kimerültség és a nehéz érzések jelenléte. Továbbá megjelent az igény, ezen érzések testi szinten történő megfogalmazására és kifejezésére, amelynek lehetőségeit a workshop alkalmakon túl, a tárasági programokon is szívesen tárgyaltuk tovább.

Szombat este például lehetőségünk volt Varsó óvárosában sétálni. Megismertük a belváros jelentősebb épületeit, kulturális emlékeit és készítettünk néhány képet a piactér forgatagáról. A Barbakán falain túl, egy mai zsidó étteremben volt a búcsúvacsora, ahol Kati az esetleg 2018 –ban Budapesten (Érden?) rendezendő konferencia lehetőségeit beszélte meg a Task Force egy tagjával, Mark Budow-val és Esti Rimmerrel is, aki Érden vendégünk volt korábban.

A társaságunk által érlelt tervet, miszerint erős szándék vezérel bennünket, hogy egy Kelet-európai konferenciát szervezzünk, a volt szocialista országok képviselői örömmel fogadták.

Az együttműködés reményében megfogalmazódott bennünk a nemzetközi konferenciát szervező  team felállításának az igénye, hogy időben és folyamatosan készülhessünk a jelentős eseményre.

 

Fehér Pálma Virág