IBF Nemzetközi Bálint Konferencia 2016, Varsó

Magam nevében nyilatkozva, az örömteli várakozást követően idén vettem részt első alkalommal nemzetközi Bálint konferencián, amely most Varsóban került megrendezésre, a nemzetközi Társaság (IBF) szervezésében, Dobó Katalinnal. A konferencia témája hagyomány szerint a csoportvezetés volt, amelyet bővebben tárgyaltunk a tartalmazás, konfliktus és kreativitás fogalmak mentén.

A konferenciahelyszínt hamar megtaláltuk, ami közel volt a Chopin repülőtérhez és jó közlekedés mellett elsők között érkeztünk. Kati megtalálta az összefüggést a Chopin és a Liszt Ferenc repülőtér között, miszerint nemzetközi gyakorlat lehet, hogy a reptereket zeneszerzőkről nevezik el. A Best Western szállodalánc egyik konferencia szállodájában volt a helyszín, ahol a szakmai programok, a szállás valamint a diszkussziókkal egészséges módon fűszerezett közös programok történtek. A kávészünetek és a közös étkezések során több alkalommal is szóba került Bálint Mihály szülőföldje, otthona, és a résztvevők nem mulasztották el megállapítani, milyen szerencsés Bálint szülőhazájából érkezni erre a konferenciára.

A konferencia struktúráját tekintve workshop jelleggel működött, ahol négy csoportban elosztva vettünk részt. Fő témaként a csoportvezetés alapkérdései és dilemmái kerültek fókuszba. Minden egyes csoport a négy workshop alkalmával összegyűjtötte a csoport által nyert esszenciát. A csoportvezetés szabályait külön figyelemmel tárgyaltuk, követve a „különböző Bálint-kultúrák és különböző szabályok” kontextus értelmezését. A négy workshop munkát előadások övezték, mindannyiszor felkeltve és ébren tartva a feszített munkatempóban olykor fáradó vagy kalandozó figyelmünket.

A plenáris előadást „Containment, Conflict and Creativity” címmel Andrew Elder tartotta, aminek szövegét írásos formában is tudtuk követni. Andrew Elder tiszteletben álló alakja a nemzetközi társaságnak. Előadását az előadóstílusához és témához illően a „Speak what we feel not what we ought to say” Shakespeare idézettel kezdte a Lear Királyból, amely egyaránt utalt a téma komplexitására és drámai mélységére.

A csoportmunkában alkalom nyílt a különböző vezetési stílusok megtapasztalására, hiszen a vezetőket és ko-vezetőket workshop- alkalmanként újraválsztottuk. A csoportban két facilitátor kísérte figyelemmel a szakmai munkát. (Ez a struktúra nálunk, a mi hazai gyakorlatunkban is követhető.) Mind a négy csoport közös feladata volt, hogy kiválassza azokat a kérdéseket és dilemmákat, melyek a csoportmunkában a felszínre kerültek. Ezeket a konferencia középső napján közösen, akvárium módszerben tárgyaltuk.

A mi csoportunkban mind háziorvosok voltak az esethozók. Témaként a továbbküldés problematikája (demenciával és agytumorral küzdő páciens a háziorvos és a neurológus között), a megörökölt pácienssel való munka nehézsége, a kulturális és vallási különbségek menekült családokat kezelve, és egy autizmusban szenvedő fiatal páciens különleges pszichés erőforrásokat igénylő esete került a középpontba. A négy esetből kettő érintette a burnout témát, ahol az esethozó az érzelmi megterhelés és kimerültség aspektusából vált számunkra még jelentősebbé, felismerve, hogy az érzelmi kimerültség a reménytelenség érzésének fokozódásához és a tehetetlenséghez vezethet. A négy esetet a pszichoterápiás kontextusból ismert „tánc” metafórával kapcsoltuk össze és arra jutottunk, hogy esettől és körülményeinktől függően, beleértve a különböző Bálint-kultúrák adta kereteket, különböző táncrendeket használunk az esetvezetések során. A csoportunkban esetenként újratárgyaltuk a szabályok tartását vagy az ezektől való eltérést, pl. a „push back” szabályt. Itt lényeges kérdésnek tartotta a csoport, hogy az esethozó a passziv fázisban hátra tolja a székét néhány cm-rel a körből, vagy maradjon bent a körben? Legyenek-e még megfigyelők kijelölve a csoporton belül vagy marad a két facilitátor, akik amúgy is stabil megfigyelő státuszt töltöttek be a csoportban. A szabályok különböző alkalmazása és az önmagában is gyorsan formálódó csoportfolyamatok dinamikailag erősen hatottak a csoportra. Ez egyéni szinten rám mindenképpen serkentőleg hatott, ami fokozatosan emelkedő figyelmi és aktivitás szintet jelentett és az esti társasági programokat követően könnyű elalvást eredményezett.

Nálunk mind a négy esetben valamilyen szinten megjelent az érzelmi távolság és fizikai dimenzió összekapcsolása, a kimerültség és a nehéz érzések jelenléte. Továbbá megjelent az igény, ezen érzések testi szinten történő megfogalmazására és kifejezésére, amelynek lehetőségeit a workshop alkalmakon túl, a tárasági programokon is szívesen tárgyaltuk tovább.

Szombat este például lehetőségünk volt Varsó óvárosában sétálni. Megismertük a belváros jelentősebb épületeit, kulturális emlékeit és készítettünk néhány képet a piactér forgatagáról. A Barbakán falain túl, egy mai zsidó étteremben volt a búcsúvacsora, ahol Kati az esetleg 2018 –ban Budapesten (Érden?) rendezendő konferencia lehetőségeit beszélte meg a Task Force egy tagjával, Mark Budow-val és Esti Rimmerrel is, aki Érden vendégünk volt korábban.

A társaságunk által érlelt tervet, miszerint erős szándék vezérel bennünket, hogy egy Kelet-európai konferenciát szervezzünk, a volt szocialista országok képviselői örömmel fogadták.

Az együttműködés reményében megfogalmazódott bennünk a nemzetközi konferenciát szervező team felállításának az igénye, hogy időben és folyamatosan készülhessünk a jelentős eseményre.

Fehér Pálma Virág