Módszerdefiníció

Már 2006 óta foglalkozom a testorientált pszichoterápiákkal, de az analitikus testpszichoterápia gyakorlati alkalmazhatóságát a klinikumban 2012-ben publikált „A test interszubjektivitása és az érintés jelentősége a terápiás kapcsolatban” című írásomban mutattam be. Erre az irányzatra a cselekvési dialógusoknak egy szélesebb definíciója érvényesül, aminek a páciensekre gyakorolt konkrét, ugyanakkor szimbolikus jelentőséggel bíró hatása a lényeges.

Ez az analitikus testpszichoterápia technikája szempontjából azt jelenti, hogy egyaránt alkalmazza a tudattalanul zajló cselekvési dialógusokat (enactments), valamint a tudatosan indítottakat (szcénikus beavatkozások). Az ily módon szélesebben definiált cselekvési dialógus azonban mintegy 90%-ban mégiscsak a nem tudatos komponensekből tevődik össze.

Az analitikus testpszichoterápiában tehát a terápiás folyamatokba éppen úgy bevonják a testi kifejezésmódban, szokásokban és szcénikus cselekvésben szabadon beugró mozzanatokat, mint a hagyományos setting verbális asszociációit. Ezáltal a test objektum-irányultságú élményéből szubjektív testi átélés alakul ki. Ha viszont a testi átélést éppen olyan módszerességgel vesszük figyelembe, mint a mentális reakciókat, akkor kibővülnek a páciens lehetőségei arra, hogy gyermekkora vagy éppen aktuális életvitele másképp kifejezhetetlen modellepizódjai is képbe kerüljenek, s azt a terapeutával együtt dolgozhassák fel. Ha a preverbális fejlődési fázis tapasztalati emlékei az aktuális élet valóságkialakításában hozzáférhetővé válnak, akkor alakulnak ki az észlelés, felfogás, megértés és a dolgok kezelésének bazális, alapvető formái. Mozgási és testterápiás eljárásokkal még feltárhatóbbá válik a tudattalan pszichikai tere, elmélyülhet az analitikus megértés, vagyis kibővülhetnek a pszichoterápiás beavatkozás keretei.